Növények gondozása

Miért neveljünk otthon különleges zöldségeket, ehető növényeket?

Egyre több különleges zöldségről, vagy gyümölcsről hallhatunk, vagy olvashatunk kertészkedéssel, vagy konyhaművészettel foglalkozó műsorokban, vagy cikkekben. Sok kertbarátnak mégis komoly dilemmát jelent, hogy merjen-e próbálkozni számára ismeretlen fajtákkal, sőt, fajokkal. Az alábbi néhány bekezdésben szeretnénk körüljárni, hogy miért is érdemes fejest ugrani az zöldségújdonságok világába, és felvillantani néhány fajt és fajtát, amelyekkel próbálkozhatunk.
Először is tudnunk kell, hogy eléggé eltúlzott hiedelem az, hogy itthon csak honos növényeket szabad, érdemes, vagy etikus termeszteni. Elég csak felidéznünk, hogy a ma hagyományosnak tekintett gasztrokultúránk, és mindennapi életünk része jó pár olyan haszonnövény, melyek hazája igen messze esik a Kárpát-Medencétől, nem ritkán attól egy egész óceán választ el minket. Ha felfrissítjük általános iskolai tanulmányaink gyorsan halványuló emlékeit, rájöhetünk, hogy nem csak a paradicsom, vagy a kukorica származik más kontinensről, de büszkén ápolt hungarikumunk, a paprika is Amerikából került nem is túl távoli őseink kertjeibe. Ne feledjük azt sem, hogy néhányszáz éve szintén furcsa újdonság, egzotikum volt a ma már szinte minden háztáji kertben tenyésző barack, illetve a mandula is. Biztosak lehetünk tehát abban, hogyha új növényfajtát ültetünk a kertünkbe, azzal nem követünk el sem a természetvédelem, sem a hazaszeretet szempontjából aggályos dolgot. Ha az egy-két évszázaddal ezelőtti kertészek is hasonló előítéletekkel küzdöttek volna, és engedtek volna a ma – gyakran rosszul értelmezett – zöldmozgalmainak, akkor napjainkban számos, magyarnak tekintett élelmiszerrel lennénk szegényebbek. Úgyhogy most akár mi lehetünk a jövő hungarikumainak meghonosítói.
Fontos megemlíteni, hogy nem csak távoli vidékekről kerülhetnek újdonságnak tűnő haszonnövények kertünkbe és asztalunkra. Számos hagyományos, hazánkban honos fűszernövény, zöldség-, és gabonaféle kopott ki konyhánkból az elmúlt évszázadban a nagyüzemi mezőgazdaság térnyerésének köszönhetően. Ha van lehetőségünk akár csak 100 évvel ezelőtti szakácskönyvekbe belepillantani, számos olyan fűszer-, zöldség-, és gyógynövény nevével találkozhatunk, amelyek nem csak a gasztrokultúránkból, de jószerével a szókincsünkből is kikerültek. Ezek a növények talán most kezdenek visszakéredzkedni kertjeinkbe. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük itt a medvehagymát, a csombort, a csalánt, vagy a zsázsát. Szintén jó példa lehet gasztrokultúránk szegényedésére, hogy az emberek jelentős része következetesen összekeveri a szedret az eperfával – a legtöbb esetben azért, mert valamelyiket nem, vagy egyiket sem ismeri. Szintén számos hagyományosan magyar gyümölcsfajta vált a népemlékezetből lassan kikopó nyelvemlékké. Talán érdemes példaként említeni itt a legutoljára 15 évvel ezelőtti szedd magad akciókon kóstolt húsvéti rozmaring almát. Azt hiszem, hogy az efféle „egzotikumok” telepítésére nem is kell több magyarázat. Mi lehetünk tehát a múlt hungarikumainak újáélesztői is.
És persze ott van a dolog élvezeti értéke is. Egy kis kaland, kis felfedezés úgy, hogy ki sem mozdulsz a kertedből. A radiátor fölött keltetett mangóddal, vagy a homok tetején gyökereztetett ananászrozettával egy másik világba lesel be. Egy távoli vidék követe próbál veled szót érteni. A Te felelősséged, hogy megértsd, mit akar mondani, hogy megtudd, mit szeret, amitől kivirul, és mi az, amitől elsorvad. Ha jól csinálod, minden megtudhatsz róla, és átadja az ajándékot, amit magával hozott. A gyümölcsét. Ja, és a szomszédodat is meg fogja enni a sárga irigység, ha meglátja az indigókék paradicsomodat.

Hogyan használjunk jiffy-t – tőzegkorongot – palántanevelésre:

Sokan vannak olyan helyzetben, hogy nincs sem elég helyük, sem elég idejük ahhoz, hogy elvárásaiknak megfelelő mennyiségű és minőségű palántát készítsenek. Akik ezekkel a problémákkal küzdenek, azoknak a legnagyobb segítség a jiffy lehet, hiszen nem csak hely-, és munkaerő-takarékos, de extrém könnyű vele bánni, és a növények is szépen fejlődnek benne.
Az alábbiakban tehát tekintsük át, mit érdemes tudni a tőzegkorongról.

Mi is az a jiffy? Miért használjuk?

A jiffy egy kisebb-nagyobb pezsgőtabletta méretű (több méretben készül) rostostőzeg-kapszula, melyet egy lebomló cellulózháló tart össze.
Ezeknek a kis tőzegkorongoknak számos előnye akad, ami miatt érdemes kipróbálnunk őket.

  • Kis helyen elférnek. Hagyományosan a palántákat tejfölös pohárban, vagy annak megfelelő méretű cserépben nevelnék a legtöbben. Egy tejfölös pohárnyi helyen gyakorlatilag 4-5 palántát is nevelhetünk jiffyben.
  • Csak az kel ki belőle, amit elvetettünk. Nagyon kevés olyan virágföld, vagy ültetőközeg létezik, amiben nincsenek különféle gyommagvak, gombaspórák, esetleg csigapeték, vagy más hasonló finomságok. Nos, a jiffyből csak az fog kikelni, amit belevetettünk, így nem kell gyomlálnunk a palántáinkat.
  • Nem fogjuk túl mélyre ásni a magot. Az egyik típushiba a vetéseknél, hogy a magokat nem a megfelelő mélységre vetjük. Leggyakrabban túl mélyre kerülnek a magvak az ültetőközegbe, így sokkal lassabban, vagy egyáltalán nem kelnek ki. A jiffy ültetőgödröcskéje viszont megadja a szükséges mélységet.
  • Remek a vízgazdálkodása. Csak arra kell figyelnünk, hogy mindig legyen alatta víz, a jiffyt nem tudjuk túlöntözni. A virágföldekkel ellentétben alulról öntözve az aljától a tetejéig átnedvesíti magát, így nyugodtan vethetünk a felszínre.
  • Nem kell sem tűzdelni, sem egyelni, annyi magot vetünk bele, amennyit egy palántának szánunk.
  • A jiffy 100%-ban lebomló anyagból készül, egy az egyben kiültetésre kerülhet a növénnyel együtt

Hogyan használjuk a jiffyt?

Vetés előtt a kapszuláinkat vízzel kell felszívatnunk, ekkor szélességük néhány milliméterrel nő, magasságuk kb. megnégyszereződik. A kapott kis hengereink tetején pedig egy-egy kis bemélyedés alakul ki, melybe a magokat vethetjük.
A jiffyt tányérban, tálban tartsuk, alatta mindig álljon egy kis víz. Mindig olyankor öntözzük újra, amikor már nagyjából beszívta az előző adagot. Tartsuk őket világos, meleg helyen. A kelés után kb 1 hónapig elegendő a tőzegkorongokban tárolt tápanyag. Utána ültessük át, vagy ültessük ki (ha már megfelelő az időjárás) a jiffyvel együtt.